150 éve a Föld körül III.

1850 novemberében egy fiatalember kopogtatott be Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum későbbi legendás igazgatója londoni lakásába. Pulszky akkoriban a londoni magyar emigráció vezéralakja volt, s őt kereste fel anyagi segítség reményében csaknem minden oda menekülő magyar forradalmár. Így tett Xántus János is, aki már másodszor szökött meg az osztrák császári hadseregből.

A szabadságharc leverését követően Haynau a császári seregbe soroztatta be a volt honvédeket, ezért került Xántus 1849 októberében Plzenbe, ahol nyolc év szolgálat várt rá. Szerencséjére egy befolyásos udvari ember révén anyja kieszközölte elbocsátását, s mint Xántus írta „neki kerekedtem és elindultam országot, világot járni”.  Messzire nem jutott, mert Prágában ismét elfogták, s államellenes tevékenység vádjával újra besorozták, immár előmenetel és kapituláció, azaz meghatározott szolgálati idő nélkül. Onnan megszökve érkezett egy szál ruhában Londonba, ahol azért kereste fel Pulszkyt, hogy pénzt kölcsönözzön neki, amíg otthonról segítséget kap és, hogy kivándoroljon Amerikába, ahogy arról egy alig két héttel érkezése után keltezett osztrák rendőri jelentés is beszámol. A tervezett néhány hétből aztán másfél év lett, ami Xántus későbbi pályafutása szempontjából távolról sem volt haszontalan, hiszen éppen ott tartózkodása idejére esett az első világkiállítás, amelyet megtekintett, csakúgy, mint a Regent parki Állatkertet. Végül 1852 júniusában érkezett New Yorkba, éppen akkor, amikor Kossuth észak-amerikai körútja végén visszatért oda. Xántus az alkalommal élve ajánlólevelet kért tőle. Ám hiába Kossuth tanúsítványa a 46. honvéd zászlóalj kapitányaként tett hűséges szolgálatairól, Xántusnak az amerikai társadalomban nulláról kellett újrakezdenie életét.

Előbb a Pacific Vasúttársaság nyomvonal kijelölésén dolgozott rajzolóként, szól egy Washingtonból küldött osztrák jelentés, jelezve, hogy az osztrák hatóságok figyelme Amerikában sem lankadt. Később a magyar emigránsok által alapított Új Buda (Iowa) településen igényelt földet, hogy földművelésből próbáljon megélni. Miután próbálkozásai sorra kudarcot vallottak utolsó lehetőségként 1855-ben önkéntes zsoldosként belépett az amerikai hadseregbe. Az akkoriban határvidéknek számító Kansas Territóriumbeli Riley-erődbe vezényelték, ahol szerencséje William Hammond orvossal hozta össze, aki amatőr ornitológusként a washingtoni Smithsonian Intézetnek gyűjtött, és Xántust is bevonta a munkába. A Smithsonian Intézet mellett Xántus a Philadelphiai Természettudományi Akadémia számára is végzett gyűjtést, amely 1856-ban örökös tagsággal ismerte el fáradozásait. 1857-ben a dél-kaliforniai Tejon-erődbe vezényelték, ahol folytatta a természettudományos gyűjtést. Miután 1859-ben saját kérésére leszerelték az Egyesült Államok Partkutató Testületének alkalmazásában átkerült a Kaliforniai-félsziget legdélebbi pontján található Szent Lukács-fokra. Az Amerikában végzett természettudományos gyűjtőmunkái közül ez bizonyult a legértékesebbnek, lévén, hogy ez a vidék még teljesen feltáratlan volt és átmenetet képezett Észak- és Közép-Amerika között. Az általa fölfedezett 390 faj közül 290 erről területről való, amelyek közül csaknem ötven viseli Xántus nevét. Ebben az időszakban ajánlotta föl szolgálatait a Nemzeti Múzeum számára. Első gyűjteménye 1859 júniusában érkezett meg és összesen 7300 zoológiai objektummal gazdagította a Nemzeti Múzeumot. Gyűjteményeinek és amerikai tapasztalatai nyomán hazaküldött tudósításainak köszönhette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1859-ben levelező tagjává választotta, s még ugyanabban az évben hazatérési kérelemmel fordult az osztrák hatóságokhoz.

Csaknem pontosan kilenc évvel Londonba érkezését követően tért vissza Magyarországra. Noha valóságos diadalút várt rá, ez kevésnek bizonyult a megélhetéshez, így ismét visszatért Amerikába, ahol az Egyesült Államok konzuljaként szolgált a nyugat-mexikói Manzanillóban. Minden bizonnyal ekkor jutott annak a kis régészeti kollekciónak a birtokába, ami a budapesti Néprajzi Múzeum első mexikói gyűjteménye lett. Noha a Nemzeti Múzeum vezetéséről leköszönő Kubinyi Ágoston 1865-ben Xántust ajánlotta utódjáról, a posztot Pulszky Ferenc kapta meg, ám az ugyanabban az évben megalakuló budapesti Állatkert vezetésére Xántust kérték fel. Erről a posztjáról mondott le, amikor Eötvös József unszolására elvállalta, hogy a kelet-ázsiai expedíció résztvevője legyen. Életútját látva aligha találtak volna nála alkalmasabb embert erre a küldetésre.

Gyarmati János