150 éve a Föld körül II.

Miután a magyar kormány a Kelet-Ázsiába tervezett expedícióban való részvétel mellett döntött, s ezzel vállalta a költsége Magyarországra eső részét, értelemszerűen arra törekedett, hogy mozgósítsa a honi gazdaság szereplőit annak érdekében, hogy hazánk is részesüljön a vállalkozás esetleges gazdasági eredményeiből.

Ennek jegyében hívott meg a Földművelési, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium hat gazdasági testületet, illetve vállalkozást  egy 1868. április 20-án tartandó megbeszélésre, ahol azonban komoly kétségek merültek fel az expedíció fentebb említett, várható hozadékait illetően. Ezek híján a reménybeli tudományos eredményekre helyeződött a hangsúly.

A Magyar Tudományos Akadémia matematikai és természettudományi osztálya Eötvös József kultuszminiszternek, egyben az Akadémia elnökének arra tett javaslatot, hogy „…hazánk mostohább állású tudományos intézetei, s első sorban nemzeti múzeumunk az ez út közben gyűjtendő természetrajzi kincsekkel gyarapíttassék.” A cél elérése érdekében egy botanikus és két zoológus szakember kiküldését javasolták, akik nemcsak gyűjtéseket, hanem vásárlásokat is eszközölnének, és külön foglalkoznának a Magyarországon meghonosítható növényfajokkal is. Igen figyelemreméltó módon a gyűjtés szükségességét elsősorban nem tudományos céllal támasztották alá: „Azon nagy nemzetek, hol a természettudományok becsülete a társadalom minden rétegét áthatotta, soha nem mulasztják el bár mily csekély expeditióhoz adni egy-két gyűjtőt, s míg a kiadott könyvek közbirtok, a gyűjtött tárgyak mindenkor csak saját múzeumaik tulajdonában maradnak, s ezek azok által lesznek világhírűekké.” Ebből a megfogalmazásból világosan kiolvasható az a tudományos érdeklődésen túli motívum, amely a nemzeti felemelkedést állítja középpontba, és a tudományban, szorosabban véve a közgyűjtemények gyarapításában annak lehetőségét látja, hogy Magyarország a periférián lévő országok sorából az elismert nemzetek közé emelkedjen.

Az Akadémia azonban hiába vette igénybe Eötvös közbenjárását, beadványa a Földművelési, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium merev elutasításába ütközött. Indoklásukban a vállalkozás kizárólagosan diplomáciai és kereskedelmi jellegére hivatkoztak, megtoldva azzal, hogy az expedíció két hajóján csakis ilyen feladatokat ellátó személyek elhelyezésére van lehetőség, és a magyar részről delegálható négy-fős küldöttség egy diplomatából és három „a kereskedelmi érdekek szempontjából” kiválasztott személyből áll majd. A minisztérium illetékesei mindössze annyit ajánlottak fel, hogy az expedíció tagjai saját feladataik elvégzése mellett hajlandóak az Akadémia által előzetesen megfogalmazott kérdéseket is vizsgálni.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy az Akadémia továbbra is ragaszkodott egy – Xántus János személyében már meg is nevezett – szakember és egy általa választott preparátor kiküldéséhez. Ezt elsősorban azzal indokolták, hogy „…Pesten Múzeumunknak európai fontossága az állattani szakban csak azóta van…”, mióta Xántus amerikai küldeményeivel gyarapította azt.

(folytatás következik)

Gyarmati János  főmuzeológus