Jelenkorkutatás

A jelenkor kulturális és társadalmi jelenségeinek múzeumi eszközökkel történő empirikus vizsgálata a néprajzi és kultúrtörténeti múzeumok számára még ma is fontos, megvalósításra váró feladat, ami hosszabb távon összekapcsolódhat a múzeumok gyűjteményi fejlesztésének újragondolásával is. A kutatómunka elméleti és módszertani kereteinek felvázolása szükségessé teszi egyrészt a korábbi kutatások eredményeinek számbavételét és megismerését, ezzel összekapcsolódva - és a nemzetközi kutatások eredményeire is hivatkozva - néhány alapfogalom újragondolását, másrészt a már most tervezhető lépések megfogalmazását, gyakorlati előkészítését.

A kortárs jelenségek kortárs szemléletű és megközelítésű néprajzi tanulmányozása Magyarországon nem előzmények nélküli, viszont a már megvalósult korábbi kutatások sokféle tudományfelfogásnak és tudományszemléletnek feleltek meg, továbbá még a múzeumi szférából induló kutatások eredményei sem vezettek módszeres tárgyarapításhoz, gyűjteményfejlesztéshez, illetőleg a gyűjteményi rendszer más szemléleti keretben való újragondolásához.

A kulturális és társadalmi jelenségek megfigyelése, dokumentálása teljesebb és információkban gazdagabb lehet, ha a vizsgálat ideje megegyezik a vizsgált jelenség idejével. Ebben a felfogásban a jelenkor szerepe felértékelődik és a néprajzi kutatás kitűntetett terepévé válik. Ehhez viszont szükséges a jelenkorkutatás időhasználatának pontos körüljárása, a néprajz és a történetiség kapcsolatának újragondolása, és az eddigi tapasztalatokat is felhasználva a tervezett kutatások orientációjának megfogalmazása.

A Néprajzi Múzeum a fenti szempontok figyelembe vételével a jelenkorra, kortárs kulturális és társadalmi jelenségek társadalomtudományi, néprajzi vizsgálatára és dokumentálására kívánja a MaDok-programot elindítani.