Több mint szomszéd

A 2013. szeptember 10-én megjelent TÖBB MINT SZOMSZÉD - MOZAIKOK A HORVÁT NÉPI KULTÚRÁBÓL c. katalógus az ezen a napon megnyílt azonos című kiállítás vezetője. A kiállítás kurátorai Horváth Sándor, Kerezsi Ágnes és Lackner Mónika egyben a katalógus szerzői is.

A 72 oldalas kiadvány nem egyszerűen a horvátok hagyományos anyagi és szellemi kincseinek bemutatására törekszik, hanem a közös pontok hangsúlyozására is. A kötet egyik célja, hogy a kiállítás tematikáját és felosztását követve rámutasson arra a mind a magyar, mind a horvát néprajzi kutatásban hangsúlyozott tényre, hogy a Dráva - habár nyelv- és országhatár - nem éles kulturális határ. Emellett a kiadvány arra is rámutat, hogy a népi kultúra a magyarországihoz hasonló szerepet játszott Horvátországban is a 19. század harmadik harmadától a nemzeti identitás kifejezésében.

Az első, bevezető tanulmány, ahogy a kiállítás első terme is, a horvát néprajz intézményesülésével, valamint a néprajzi kutatás, oktatás és muzeológia kérdésével foglalkozik. Ebből megtudhatjuk, hogy a népi tárgyak iránti érdeklődés alapvetően a 19. század 2. felében indult meg Horvátországban a háziipari szervezésekkel összefüggésben, a nemzeti stílusú iparművészet megteremtésének szándékával.

A második fejezet ismerteti a Néprajzi Múzeum horvát tárgyait, azok összetételét és földrajzi eloszlását. A gyűjtemény darabjai, részben magyar néprajzosok terepmunkáihoz kapcsolódnak, Jankó János tárgyai mellett elsősorban az a halászati kollekció érdekes, melyet Xántus János 1894-ben, közvetlenül halála előtt gyűjtött Fiuméban, Bakarban. Emellett nagyon jelentős a korai, kereskedőktől, műgyűjtőktől származó anyag is. Megvásárlásuk mögött az is sejthető, hogy a Néprajzi Múzeum akkori munkatársai tájékozódtak a más országokban folyó gyűjteményi munkáról, hiszen azonos tárgytípusok dokumentálásra törekedtek, mint pl. a bécsi Néprajzi Múzeum, vagy a korai kiadványok híres tárgyai.

A 3. fejezet, ahogy a kiállítás következő két terme is, Horvátország néprajzi tájegységeit, azok gazdasági, kulturális jellemzőit mutatja be. Horvátországot három nagy kulturális régióra osztható: a pannon, a dinári és az adriai zónára. A három nagy kulturális régió nem egyszerűen a markánsan eltérő földrajzi táj alapján különül el, hanem az egyes vidékekre jellemző eltérő történeti háttér miatt is meghatározóak a különbségek. Az egyes horvát kulturális régiók bemutatása alkalmat nyújt az eltérő történeti, természeti adottságok megismerésére, hiszen ennek keretében értelmezhetők az életmód tárgyai, a bútorok, a munkaeszközök, és a viseletdarabok.

Valamennyi Magyarországon élő horvát népcsoportot, történetüket, anyagi és szellemi kultúrájuk jellegzetes elemeit mutatja be a kiállítás és a kötet utolsó fejezete. Azt a folyamatot is érzékelteti a könyv, ahogyan Habsburg Izabella főhercegasszony sokác fényképeinek köszönhetően, a pécsi Zsolnay család néprajzi gyűjteménye hatására, a már az 1930-as évektől népszerű pécsi vásároknak és Csók István festőművész alkotásainak köszönhetően a sokác népviselet és szőttes közismertté vált Magyarországon, a hímzések megjelentek magángyűjteményekben és polgári otthonok enteriőrjeiben.

A kiállításvezetőt archív fotók, festmények, metszetek és 58 kiváló minőségű tárgyfotó egészíti ki.

A kötetet Lackner Mónika szerkesztette, a fényképeket Kerék Eszter készítette.