Alapját Xántus János 1868-1870-es kelet- és délkelet-ázsiai expedíciója vetette meg, a délkelet-ázsiai szigeteken (Borneón, Szumátrán, Celebeszen, Jáván, a Szulu- és Aru-szigeteken, valamint Timoron) gyűjtött ötszáz tárggyal. Az Indonézia-gyűjtemény esetében máig ez volt az egyetlen gyűjtés, mely már eleve múzeumi gyűjteménygyarapítási céllal történt. Területileg felölelte a későbbi gyűjtéseknek gyakorlatilag az egész területét. Ezen belül összetettségében és minőségében kiemelkedik a borneói dajakok között vásárolt tárgygyűjtemény, mely egyben a gyűjtemény legteljesebb anyaga is, és amely csaknem féléves, tervezett helyszíni gyűjtés eredménye.

A 2. világháború után került azután a gyűjteménybe a Zboray Ernő által a 20. század első felében gyűjtött jávai wajang együttes, valamint egy szintén jávai gamelán zenekar néhány hangszere.

A földrajzi megoszlás szerint a tárgyak fele két szűkebb területről származik: Jáváról és Borneóról, csaknem azonos arányban (ez a gyűjtemény egynegyed-egynegyed része). Viszonylag jelentős számú még a szumátrai anyag is. A nagyobb alegységek közül a borneói a legteljesebb, az életmódhoz kapcsolódó tárgyaknak széles körét tartalmazza. A jávai anyag ennél szűkebb keresztmetszetű. Itt már jóval hangsúlyosabb a fegyverek szerepe, és számos tárgytípus (például különböző viseletek) hiányoznak. A gyűjteményen belül a fegyverek (dárda, krisz, kard, kés, nyíl, pajzs, fúvócső) aránya önmagában igen hangsúlyos, nagyjából a tárgyak egyharmad részét képezik.

Az Indonézia-gyűjtemény szakmailag legértékesebb darabjai a Xántus János gyűjtötte borneói tárgyak (pajzsok) és a Giovanni Bettanintól vásárolt fegyverek (kriszek, parangok) és szobrok közül kerülnek ki.

Délkelet-Ázsia kiesett a századforduló időszakára jellemző, nagyszabású őshaza-kutatások célpontjai közül, és túlságosan távol volt a szárazföldi földrajzi-felfedező vagy vadász-expedíciók számára. A költséges és hosszú tengeri utazás miatt csak kevesen keresték fel Európából vagy Magyarországról az indonéz szigetvilágot. Ha mégis, általában hosszabb időt töltöttek ott. Az ottani gyűjtések mindegyike ily módon nagy számú tárgyi anyagot eredményezett. Ez még akkor is igaz, ha a kereskedőktől vagy magángyűjtőktől a múzeumba kerülő tárgyak gyakran ezeknek csak kis töredékét reprezentálják.

További karakterisztikus vonása a gyűjteménynek - ami részben szintén a terület távolságának köszönhető -, hogy anyagának 90 százalékát az I. világháború előtt gyűjtötték.

A gyűjtemény muzeológusa: Wilhelm Gábor

Feldolgozások
Wilhelm Gábor: Ázsia-gyűjtemény és Indonézia-gyűjtemény. In Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000. 511-552.

Gábor Wilhelm: The Asia nad Indonesia Collections. In János Gyarmati (ed.): "Taking them back to my homeland..." Hungarian Collectors - Non-European Collections of the Museum of Ethnography in a European Context. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2008. 151-190.

Kérjük, tekintse meg on-line adatbázisainkat, ahol megtalálja a múzeumunk által digitalizált műtárgyakat, fotókat, rajzokat és archív népzenei felvételeket!

Földrajzi megoszlás szerint a magyaron kívül Európa összes etnikumának, illetve a szibériai rokon népeknek a tárgyi anyaga is ebben a gyűjteményben található. Jelenleg az itt lévő tárgyak száma megközelíti a 10 000 darabot. Ennek több mint egyharmad része finnugor anyag, további egyharmada a Balkán-félszigetről, a fennmaradó tárgyak pedig a többi európai nép tárgyi kultúrájából származnak. Tudatosan átgondolt és jól dokumentált tárgygyűjtésről leginkább a finnugor rokon népek esetében beszélhetünk. A gyűjtemény eme legértékesebb részét Reguly Antal, Pápai Károly, Munkácsy Bernát, Jankó János és Pápay József 19. századi, illetve Baráthosi Balogh Benedek 20. század eleji gyűjtőútja alapozta meg. Különösen az obi-ugor, a finn és észt anyag esetében rendelkezünk a népi kultúrát széles körben szemléltető és nemzetközi tekintetben is kiemelkedő tárgyegyüttesekkel.

A gyűjtemény másik jelentős része az egykori Osztrák-Magyar Monarchia délszláv népeitől és a Balkán-félszigetről származik. Az idetartozó tárgyak túlnyomó része a viseletek részét alkotó hímzett textília, amelyet hangszerek, fémtárgyak, bőrövek, ékszerek és kerámiák egészítenek ki. Különösen a mintegy ezer tárgyat számláló horvát, illetve a majd 300 darabos albán tárgyegyüttes jelentős.

Az előbbiekkel összehasonlítva az észak- és nyugat-európai tárgyak száma viszonylag csekély, döntő többségük célzatos muzeológiai gyűjtés nélkül, főként vásárlás, ajándékozás útján került a múzeumba.

A gyűjtemény muzeológusa: Dr. Kerezsi Ágnes

Kérjük, tekintse meg on-line adatbázisainkat, ahol megtalálja a múzeumunk által digitalizált műtárgyakat, fotókat, rajzokat és archív népzenei felvételeket!

világháborúig a nem magyarországi gyűjtések középpontjába az úgynevezett rokon népek - a finnugor, a török-tatár és a kaukázusi, illetve az iráni népek - gyűjteménye került tudatos gyűjteményfejlesztési elképzelések következtében. A tudatos gyűjtések, nagyszabású expedíciók eredményeképpen ez az urál-altaji-kaukázusi speciális gyűjtemény a 19. század végére Európában - Oroszországot nem számítva - a legnagyobbra nőtt. Az ide nem sorolható ázsiai területek esetében a tárgygyűjtés célja a szemléltetés maradt, kisebb méretű, de jellegzetesnek ítélt kollekciók összeállításával.

A gyűjteményen belül szakmai szempontból kiemelkedő a Zichy Jenő féle turkesztáni gyűjtés, Baráthosi Balogh Benedek Amur-vidéki és ajnu anyaga, Diószegi Vilmos mongol és szibériai sámántárgyai, Mészáros Gyula törökországi gyűjteménye, illetve Hans Leder mongóliai lámaista kollekciója.

Tárgymennyiség szempontjából az Ázsia-gyűjteményen belül a két legnagyobb alcsoport a kínai és a japán anyag, ezt követi az indiai, az Amur-vidéki az ajnuval együtt, a mongol, a török, a kaukázusi és a turkesztáni. A többi algyűjtemény 500-nál kevesebb tárgyat tartalmaz, kivéve a délkelet-ázsiait, mely a recens gyűjtések következtében már meghaladja ezt a számot.

Valamennyi eddigi ázsiai tárgygyűjtésre jellemző, hogy a gyűjtők a kiválasztott témában, területen megpróbáltak egy lehetőleg reprezentatív tárgymintát összeállítani a kultúra vagy a kultúra egy-egy szeletének egészéről. Ha például egy etnikum életmódját örökítették meg tárgyakban, a megfigyelt háztartások többsége által használt eszközök közül gyűjtöttek össze "jellemző" darabokat. Ha sorozatokat állítottak össze, a feltételezett típusok mindegyikéből legalább egy "jellemző" példát felvettek a kollekcióba. Máig nem akadnak példák ugyanakkor olyan gyűjtésekre, melyek "mélyfúrást" végeztek volna, azaz például egyetlen háztartásnak az összes tárgyát reprezentálná függetlenül attól, hogy az egyes darabok mennyire tipikusak az adott közösségen belül.

Van néhány fehér folt a tárgyak földrajzi megoszlásában. Észak-Szibériából alig van tárgy, a Himalája területéről, a Pamir és Hindukus vidékéről és Afganisztánból gyakorlatilag nagyon kevés, Indiából pedig rendkívül kis számú az ottani életmódot bemutató használati tárgy, innen inkább művészi darabok, textilek és ékszerek kerültek a múzeumba.

A gyűjtemény muzeológusa: Wilhelm Gábor

Feldolgozások:
Toshihiro Kohara and Gábor Wilhelm (eds.): Baráthosi Balogh Collection Catalogue. Okkaido Ainu Culture Research Center, Museum of Ethnography, Budapest, 1999.

Wilhelm Gábor: Ázsia-gyűjtemény és Indonézia-gyűjtemény. In Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000. 511-552.

Gábor Wilhelm: The Asia and Indonesia Collections. In János Gyarmati (ed.): "Taking them back to my homeland..." Hungarian Collectors - Non-European Collections of the Museum of Ethnography in a European Context. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2008. 151-190.

Gábor Wilhelm: In search of the ancestral homeland -Benedek Baráthosi Balogh's ethnographic collection from the Amur region and Japan. In János Gyarmati (ed.): "Taking them back to my homeland..." Hungarian Collectors - Non-European Collections of the Museum of Ethnography in a European Context. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2008. 191-206.

Kérjük, tekintse meg on-line adatbázisainkat, ahol megtalálja a múzeumunk által digitalizált műtárgyakat, fotókat, rajzokat és archív népzenei felvételeket!

A Néprajzi Tár korai vezetői az egyetemes néprajz bemutatására szolgáló gyűjtemény létrehozását tűzték ki célul, amit az egyes korokban adódó utazási, kutatási és gyűjtési lehetőségek, valamint különféle gyűjtői szemléletek befolyásoltak: több mint 210 gyűjtő egytől több ezer tételt tartalmazó ajándékából, eladásából, hagyatékából, illetve cserékből és profiltisztítást célzó múzeumi átadásokból állt össze a mai gyűjtemény.

Ennek több mint a fele 1874-től 1918-ig jött létre - számos kisebb tételű ajándékon és vásárláson kívül - olyan, a földrajzi felfedezés és tárgygyűjtés terén elsőbbséget kivívó, világhírűvé vált magyarok nagyobb ajándékaival, mint gróf Teleki Sámuel vadász-felfedező (338 kelet-afrikai tárgy, 1889), vagy Torday Emil, a British Museum szolgálatában álló néprajzkutató (466 kongói tárgy, 1910). Szintén az elsőbbségszerzés és a kutatás hajtotta a kevésbé ismert báró Bornemissza Pál tárgykereskedőt, aki 1901-1905 között 2600 kelet-afrikai tárgy eladásával a legnagyobb mértékben gazdagította a budapesti Afrika-gyűjteményt.

1919 és 1939 között pénzhiány miatt döntően ajándékok révén történt gyarapodás. A legfontosabb, 680 darabos ajándék a hosszasan Libériában élt, és a helyi kultúrák iránt mélyen érdeklődő dr. Fuszek Rudolftól érkezett. Ez a tárgyegyüttes nemzetközi figyelemre tart számot, mivel a területen végzett korai gyűjtésről van szó, és a gyűjtemény különböző népektől származó (az Afrika-gyűjtemény maszkjainak csaknem felét jelentő) 120 maszkot is tartalmaz. Fuszek hagyatékából unokái 2011-ben további 14 tárgyat ajándékoztak a múzeumnak.

Az 1950-es évektől 2005-ig főként - saját és pályázati forrásokból - vásárolt a múzeum: Etiópiában gyűjtött kopt ezüstkereszt-gyűjteményt (192 darab), kongói, főként figurális tárgyegyüttest (70 darab), Rudnyánszky István újságíró hagyatékából nyugat-afrikai országokból származó 246 alkotást. Tudományos terepgyűjtésekből Sebestyén Éva 27 angolai, és Földessy Edina 224 algériai és tunéziai tárgyai kerültek a múzeumba.

2005 után a források apadása szinte csak ajándékokkal bővülhetett a gyűjtemény, elsősorban Afrikába kiküldött diplomaták, szakemberek korábban megszerzett tárgyaival, illetve turistatárgyakkal.

Teleki és Bornemisza munkásságának, a Teleki-emlékexpedíción részt vett Füssi Nagy Géza és Sárkány Mihály gyűjtésének (70 tárgy), valamint több kisebb gyűjtésnek köszönhetően Kelet-Afrika a leginkább képviselt terület a gyűjteményben (40 %). Tárgytípus szerint pedig a a fegyverek alkotják a legjelentősebb csoportot (27%).

A gyűjtemény muzeológusa: Földessy Edina

Feldolgozások:
Bodrogi Tibor
1967 Afrika művészete. Budapest, Corvina.

Borsányi László
1984 Traditions and creativity: an analysis of the Liberian mask collection in the Hungarian Ethnographic Museum. Artes populares 10(11) : 361-386.

Borsos, Balázs
2008 If still alive, my next report will be about Lake Rudolf and Lake Stephanie" - The East African collection of the Teleki expedition. In János Gyarmati (ed.): "Taking them back to my homeland..." Hungarian Collectors - Non-European Collections of the Museum of Ethnography in a European Context. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2008. 67-82.

Földessy Edina
La constitution de la collection africaine au Musée d'Ethnographie de Hongrie. Cahiers d'Etudes africaines 1999.155-156 (XXXIX-3-4):659-679. Afrika-gyűjtemény. In Fejős Zoltán, (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei Budapest, Néprajzi Múzeum 2000. 479-509.
The Africa collection. In János Gyarmati (ed.): "Taking them back to my homeland..." Hungarian Collectors - Non-European Collections of the Museum of Ethnography in a European Context. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2008.27-67.

Gunda Béla
A Néprajzi Múzeum dr. Fuszek Rudolf-féle afrikai anyagáról. Néprajzi Értesítő 1937 19:502.

Vajda László
Zum Religionsethnologischen Hintergrund des "Nungu" im Kilimand- Scharogebiet. Acta Ethnographica 1953.3:185-232. Adatok a kelet-afrikai pajzsformák ismeretéhez. Néprajzi Értesítő 1954.36:215-237. Human and Animal Plastic Figures from the Kilimanjaro Region. Néprajzi Értesítő 1955. 37:181-190.

Vidacs Bea (szerk.)
1980 Descriptive Catalogues of East African Objects collected and written by Baron Paul Bornemisza in 1902-1903. Néprajzi Értesítő 62.

Kérjük, tekintse meg on-line adatbázisainkat, ahol megtalálja a múzeumunk által digitalizált műtárgyakat, fotókat, rajzokat és archív népzenei felvételeket!